János 15

 

1 Én vagyok az igazi szôlôtô, és az én Atyám a szôlômûves.
2 Minden szôlôvesszôt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, Megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3 Ti Már Tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet Szóltam néktek.
4 Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szôlôvesszô nem teremhet gyümölcsöt Magától, hanemha a szôlôtôkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5 Én vagyok a szôlôtô, ti a szôlôvesszôk: A ki én bennem marad, én pedig ô benne, az terem sok gyümölcsöt: mert Nálam nélkûl semmit sem cselekedhettek.
6 Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szôlôvesszô, és Megszárad; és egybe gyûjtik ezeket és a tûzre vetik, és megégnek.
7 Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8 Abban Dicsôíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem Tanítványaim.
9 A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10 Ha az én parancsolataimat Megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ô szeretetében.


11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.
12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek Egymást, a miképen én szerettelek titeket.
13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet Annál, mintha valaki életét adja az ô Barátaiért.
14 Ti az én Barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15 Nem mondalak többé titeket Szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ô ura: titeket pedig Barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16 Nem ti Választottatok engem, hanem én Választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17 Ezeket parancsolom néktek, hogy Egymást szeressétek.
18 Ha gyûlöl titeket a Világ, Tudjátok meg, hogy engem elébb gyûlölt ti Nálatoknál.
19 Ha e Világból Volnátok, a Világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e Világból, hanem én Választottalak ki magamnak titeket e Világból, azért gyûlöl titeket a Világ.
20 Emlékezzetek meg ama beszédekrôl, a melyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ô Uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet Megtartották, a tiéteket is Megtartják majd.
21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bûnök; de most nincs mivel menteniök az ô bûnöket.
23 A ki engem gyûlöl, gyûlöli az én Atyámat is.
24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki Más nem cselekedett, nem volna bûnük; de most Láttak is, gyûlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25 De azért lôn így, hogy beteljesedjék a Mondás, a mely megiratott az ô törvényökben: Ok nélkûl gyûlöltek engem.
26 Mikor pedig eljô majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az Igazságnak Lelke, a ki az Atyától Származik, az tesz majd én Rólam Bizonyságot.
27 De ti is Bizonyságot tesztek; mert kezdettôl fogva én velem vagytok.

 

János 16

 

1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne Botránkozzatok.
2 A gyülekezetekbôl kirekesztenek titeket; sôt jön idô, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljô az az idô, megemlékezzetek Róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettôl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tôlem közûletek: Hová mégy?
6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a Szomorúság eltöltötte a Szíveteket.
7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jô el Hozzátok a Vígasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti Hozzátok.
8 És az, mikor eljô, megfeddi a Világot bûn, Igazság és ítélet tekintetében:
9 Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10 És Igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem Láttok engem;
11 ìtélet tekintetében pedig, hogy e Világnak fejedelme Megítéltetett.
12 Még sok mondani Valóm van Hozzátok, de most el nem Hordozhatjátok.
13 De mikor eljô amaz, a ki Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden Igazságra. Mert nem ô Magától Szól, hanem azokat Szólja, a miket hall, és a bekövetkezendôket megjelenti néktek.
14 Az engem Dicsôít majd, mert az enyémbôl vesz, és megjelenti néktek.
15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért Mondám, hogy az enyémbôl vesz, és megjelenti néktek.


16 Egy kevés idô, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idô, és Megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
17 Mondának azért az ô Tanítványai közûl Egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idô, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idô, és Megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
18 Mondának azért: Mi az a kevés idô, a mirôl Szól? Nem tudjuk, mit mond.
19 Megérté azért Jézus, hogy ôt Akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról Tudakozzátok-é Egymást, hogy azt Mondám: Egy kevés idô, és nem Láttok engem; és ismét egy kevés idô, és Megláttok majd engem?
20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy Sírtok és jajgattok ti, a Világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti Szomorúságtok örömre fordul.
21 Az asszony mikor szûl, Szomorúságban van, mert eljött az ô órája: de mikor megszûli az ô gyermekét, nem emlékezik többé a Kínra az öröm miatt, hogy ember született e Világra.
22 Ti is azért most ugyan Szomorúságban vagytok, de ismét Meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti Szívetek, és senki el nem veszi tôletek a ti örömeteket.
23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirôl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és Megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25 Ezeket Példázatokban mondottam néktek; de eljô az idô, mikor nem Példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettek engem, és elhittétek, hogy én az Istentôl jöttem ki.
28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e Világba: ismét elhagyom e Világot, és elmegyek az Atyához.
29 Mondának néki az ô Tanítványai: ìmé, most Nyíltan beszélsz, és semmi Példázatot nem mondasz.
30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errôl hiszszük, hogy az Istentôl jöttél ki.
31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
32 ìmé eljô az óra, és Immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E Világon Nyomorúságtok lészen; de Bízzatok: én meggyôztem a Világot.

 

János 17

 

 

 

1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; Dicsôítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is Dicsôítsen téged:
2 A miként te hatalmat Adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki Adtál.
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.


4 Én Dicsôítettelek téged e földön: elvégeztem a Munkát, a melyet Reám Bíztál, hogy végezzem azt.
5 És most te Dicsôíts meg engem, Atyám, te Magadnál azzal a dicsôséggel, a melylyel Bírtam te Nálad a Világ létele elôtt.
6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e Világból nékem Adtál: tiéid Valának, és nékem adtak azokat; és a te beszédedet Megtartották.
7 Most Tudták meg, hogy mindaz te tôled van, a mit nékem Adtál:
8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem Adtál, ô nékik adtam; és ôk Befogadták, és Igazán megismerték, hogy én tôled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9 Én ezekért könyörgök: nem a Világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem Adtál, mert a tiéid.
10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek; és Megdicsôíttetem ô bennök.
11 És nem vagyok többé e Világon, de ôk a Világon vannak, én pedig te Hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben, a kiket nékem Adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Mikor velök valék a Világon, én Megtartám ôket a te nevedben; a kiket nékem Adtál, megôrizém, és senki el nem veszett közûlök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13 Most pedig te Hozzád megyek; és ezeket beszélem a Világon, hogy ôk az én örömemet teljesen Bírják ô magokban.
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a Világ gyûlölte ôket, mivelhogy nem e Világból Valók, a mint hogy én sem e Világból vagyok.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki ôket e Világból, hanem hogy ôrizd meg ôket a Gonosztól.
16 Nem e Világból Valók, a mint hogy én sem e Világból vagyok.
17 Szenteld meg ôket a te Igazságoddal: A te ígéd Igazság.
18 A miképen te küldtél engem e Világra, úgy küldtem én is ôket e Világra;
19 És én ô érettök oda szentelem magamat, hogy ôk is megszenteltekké legyenek az Igazságban.
20 De nemcsak ô érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ô beszédökre hisznek majd én bennem;


21 Hogy Mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ôk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a Világ, hogy te küldtél engem.
22 És én azt a dicsôséget, a melyet nékem Adtál, ô nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23 Én ô bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a Világ, hogy te küldtél engem, és szeretted ôket, a miként engem szerettél.
24 Atyám, a kiket nékem Adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy Megláthassák az én dicsôségemet, a melyet nékem Adtál: mert szerettél engem e Világ Alapjának felvettetése elôtt.
25 Igazságos Atyám! És e Világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26 És megismertettem ô velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ô bennök, a melylyel engem szerettél, és én is ô bennök legyek.

 

János 18

 

 

 

 

1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ô Tanítványaival együtt Túl a Kedron Patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ô és az ô Tanítványai.
2 Ismeré pedig az a helyet Júdás is, a ki ôt Elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az ô Tanítványaival.
3 Júdás azért Magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektôl és Farizeusoktól Szolgákat, oda méne Fáklyákkal, Lámpásokkal és fegyverekkel.
4 Jézus azért Tudván mindazt, a mi Reá következendô vala, elôre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?

5 Felelének néki: A Názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ô velök Júdás is, a ki Elárulta ôt.
6 Mikor azért azt Mondá nékik, hogy: Én vagyok; Hátra Vonulának és földre esének.
7 Ismét megkérdezé azért ôket: Kit kerestek? És azok Mondának: A Názáreti Jézust.
8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket Bocsássátok el;
9 Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közûl, a kiket nékem Adtál, senkit sem vesztettem el.
10 Simon Péter pedig, a kinek Szablyája vala, Kirántá azt, és megüté a fôpap Szolgáját, és Levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te Szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a Pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
12 A csapat azért és az ezredes és a Zsidók Szolgái Megfogák Jézust, és megkötözék ôt,

 13 És vivék ôt elôször Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendôben fôpap vala.
14 Kajafás pedig az vala, a ki Tanácsolta vala a Zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
15 Simon Péter pedig, és egy Másik Tanítvány követi vala Jézust. Ez a Tanítvány pedig ismerôs vala a fôpappal és beméne Jézussal együtt a fôpap Udvarába,
16 Péter pedig Kívûl áll vala az Ajtónál. Kiméne azért ama Másik Tanítvány, a ki a fôpappal ismerôs vala, és Szóla az Ajtóôrzônek, és bevivé Pétert.
17 Szóla azért Péterhez az Ajtóôrzô Leány: Nemde, te is ez ember Tanítványai közûl Való vagy? Monda ô: Nem vagyok.
18 A Szolgák pedig és a Poroszlók ott állnak vala, Szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ô velök együtt, és melegszik vala.
19 A fôpap azért kérdezé Jézust az ô Tanítványai felôl, és az ô Tudománya felôl.
20 Felele néki Jézus: Én Nyilván Szólottam a Világnak; én mindenkor Tanítottam a Zsinagógában és a templomban, a hol a Zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem Szólottam.
21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik Hallották, mit Szóltam nékik: ímé ôk Tudják, a miket nékik Szólottam.
22 Mikor pedig ô ezeket mondja vala, egy a Poroszlók közûl, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, Mondván: ìgy felelsz-é a fôpapnak?
23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul Szóltam, tégy Bizonyságot a Gonoszságról; ha pedig Jól, miért versz engem?
24 Elküldé ôt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fôpaphoz.


25 Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a Tanítványai közûl Való vagy? Megtagadá ô, és monda: Nem vagyok.
26 Monda egy a fôpap Szolgái közûl, rokona annak, a kinek a fülét Péter Levágta: Nem Láttalak-e én téged ô vele együtt a kertben?
27 Ismét Megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal Megszólala.
28 Vivék azért Jézust Kajafástól a Törvényházba. Vala pedig reggel. És ôk nem menének be a Törvényházba, hogy meg ne fertôztessenek, hanem hogy megehessék a Husvétibárányt.
29 Kiméne azért Pilátus ô Hozzájok, és monda: Micsoda Vádat hoztok fel ez ember ellen?


30 Felelének és Mondának néki: Ha gonosztevô nem volna ez, nem adtuk volna ôt a te kezedbe.
31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el ôt ti, és ítéljétek meg ôt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a Zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen Halállal kell majd meghalnia.
33 Ismét beméne azért Pilátus a Törvényházba, és Szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók Királya?
34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy Mások beszélték néked én felôlem?


35 Felele Pilátus: Avagy Zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36 Felele Jézus: Az én Országom nem e Világból Való. Ha e Világból Való volna az én Országo m az én Szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a Zsidóknak. Åmde az én Országom nem innen Való.
37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é Hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én Király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e Világra, hogy Bizonyságot tegyek az Igazságról. Mindaz, a ki az Igazságból Való, hallgat az én Szómra.
38 Monda néki Pilátus: Micsoda az Igazság? És a mint ezt Mondá, újra kiméne a Zsidókhoz, és monda nékik: Én nem Találok benne semmi bûnt.
39 Szokás pedig az Nálatok, hogy Elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: Akarjátok-é azért, hogy Elbocsássam néktek a Zsidók Királyát?
40 Kiáltának azért viszont Mindnyájan, Mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.


go to chapters........1-7.......8-14.......15-18.......19-21

BOOK OF JOHN HOMEPAGE